Eddig csak a legjobb barátnőmnek Bibinek szóltam hogy haza megyek. Ő azt mondta hogy a kapuba fog engem várni, ha esik ha fúj.
Már láttam az iskolát, és kezdtem izgulni. Vajon a kamasz kori párom felismer majd? Igaz, így is rendszeresen telefonáltunk, e-maileztünk, SMS-eztünk és chateltünk egymással, de az nem ugyan az. Vajon ő is tartotta a fogadalmát hogy vár rám 17 éves korunkig még vissza nem jövök?
Na mindegy, nem aggódom most ezen. Majd meglátom.
A taxi lefékezett a suli előtt. Fizettem, kiszedtem a bőröndjeimet és már rohantunk is fel, Bibivel a szobánkhoz, hisz szoba társak lettünk!
- Jaj, Chan! Annyira örülök hogy vissza jöttél! A telón beszélgetések fele annyira se jók mint az, hogy élőben hülyéskedünk! - lelkendezett Bibi
- Én is ki mondhatatlanul örülök. De Bi, ha szabad tudnom, Castiel hol van? - mondtam szinte fülig érő szájjal
- A lépcsőháznál láttam - válaszolt a barnás szürke hajú lány
- Oké! Pillanat és vissza jövök! - mondtam és már futottam is le a lépcsőn
Már előre izgultam, hogy Castiel mit szól majd hozzám, de mikor leértem a lépcsőház kezdetéhez...
Castiel egy másik lánnyal csókolózott!
A lélegzetem is elállt, és a könnyeim potyogni kezdtek. Ezt valószínűleg észre vette, hogy valaki sír, mert hátra fordult.
- Channel? - tette fel a hülye kérdést - Channel, várj! Megmagyarázom!
De nem hagytam időt neki magyarázkodásra, elfutottam. Ki a suli udvarra.
A nagy futásomban, és a könnyektől homályosan látás miatt neki futottam valakinek.
- Bo..bocsánat.. - szipogtam
Egy fiú állt előttem, lenőtt fekete haja volt és sárga szemei.
- Semmi baj. Hogy hívnak?
Döbbent szemmel néztem rá. Elképesztően jól nézett ki, és úgy néz ki, hogy kedves is.
- Cha..Channel...
- Szép név - mosolygott - Én Viktor vagyok.
Bólintottam mintha ez bármit is jelentene.
- Miért sírsz? - kérdezett újra a fiú
- Hát... tudod... szerelmi bánat...
Viktor közelebb hajolt.
- Egy ilyen angyal kisugárzású lányt ki képes megbántani?
- Hát... - kezdtem - Az aki megbántott.
Viktor erre felnevetett:
- Vicces kislány! És csinos is.
Ekkor Castiel megfogta a vállamat, és hátra rántott.
- Hé! - kiabált rá Viktor - Mit csinálsz?
Castiel dühösen nézett a másik fiúra, és szinte fújtatva válaszolt:
- Csak beszélhetek már a barátnőmmel?!
Erre elöntött a méreg.
Hát nem épp az előbb csalt meg?!
Kitéptem a karom Castiel kezéből, és én is mérgesen kezdtem a beszélgetést:
- A te barátnőddel? Ide figyelj! Nem épp az előbb láttalak TÉGED csókolózni egy MÁSIK lánnyal?
A vörös fiú sóhajtott, és így válaszolt:
- Jaj, Channel! Hagyd már hogy megmagyarázzam!
- Nem hagyom! - rivaltam rá, sarkon fordultam és ott hagytam a fiúkat...
~Castiel döbbenten bámult maga elé. Nem gondolta volna, hogy a barátnője ennyire akaratos lett a távolléte alatt.
- Nem hiszem el! - mondta és hátát a falnak vetette és lecsúszott a földre.
Viktor megsajnálta a fiút. Leguggolt mellé.
- Figyelj, haver - kezdte - Amint a beszélgetésekből leszűrtem, jelenleg nem vagytok a legjobb kapcsolatban.
- Micsoda észrevétel! Ha nem mondod rá se jövök! - morogta a vörös fiú
- Ne legyél már ilyen bunkó! - állt fel Viktor - Csak segíteni akarok!
- Kösz de nem kell.
Viktor forgatta a szemeit.
- Ha nem, hát nem! - válaszolta és elindul, be Channel után - De akkor ne gondold azt, hogy nem lépek semmit az ügyben!
Castiel nézte ahogyan el megy a másik fiú.
- Ezt vajon hogy értette? - suttogta~
